1.Fejezet
Ashley Parker egy átlagos hétköznapi lány mind addig amíg egy váratlan utazás meg nem változtatja életét...
Hartwoodba lakom, szép de elég csendes város. Cleo Ewans a legjobb barátnőm szerinte nem vagyok átlagos, de nincs rajtam semmi különös. Hosszú derékig érő aranybarna hajam van szemem nem határozott színű, néha kék színben pompázik néha lilában...
-Hé! Gyere ugye nem akarsz elkésni?-Kérdezte tőlem Elizabeth Parker de nekem csak anya.Mindig így szokta kedves, de néha elég meggondolatlan.Hangjára a tükör előtt próbáltam gyorsan kihúzni a szemem.
-A francba! Megint elkentem...
-Ashley-
-Megyek már!-Azzal kiléptem a fürdő szobából, a konyhába menve már nem találtam anyát ezért kinéztem az ablakon.Anya már a kocsiban ült, ezért táskámat felkapva én is gyorsan kiszaladtam.Kinyitottam az ajtót és behuppantam az ülésbe anya mellé.
-Végre.Esküszöm mindig miattad késem el-Zsörtölődött megint anya.Útközben mindig gyönyörködök a tájban,hiszen az út a suliig mindig egy szép erdő mellett fut.Wolsrain-nak hívják, kiskoromban mindig szokat játszottam ott.Gondolataimból csak anya hangja zökentett fel.
-Kiszállás-mondta és egy puszit nyomott az arcomra.
-Anya...-szóltam neki és letöröltem a rúzsfoltot az arcomról amit ajka hagyott ott.
-Nem tudom mikor érek haza ma túlórázom, vigyázz magadra!-Mondta anya mikor a suli előtt kiszálltam a kocsiból.
-Te is.-Ezzel el is ment mikor megfordultam barátnőm jött felem...
-Szia Ashley!-Ölelt át
-Szia-Mondtam és lassú léptekkel besétáltunk a suliba.Nem sok órám volt ezért hamar hazaértem.Otthon magam után az ajtót bevágva egyből a szobámba mentem, tanulni nem volt kedvem ezért ledőlten az ágyra szeme egyre nehezedett el míg végül elszenderedtem.Arra keltem fel, hogy anya bevágja a szobám ajtaját.
-Kicsim, gyorsan pakolj még ma este elutazzunk innen.Mondta hadarva, elég fáradtan kérdeztem vissza...
-Mi, Hova?
-Á ne is kérdezd anyuhoz nála fogunk lakni amíg nem találunk egy saját házat Fairyland-be.Most csak a leglényegesebb holmikat szed össze a többiért majd hétvégén visszajövünk.-Mondta anya de én nem értettem semmit ezért hangom felemelve így szóltam...
-Mi elakarsz költözni?!
-Igen, már mondtam a munkám miatt.-Mondta anyu egy bőröndöt előhúzva a szekrényből és a ruháimat gyorsan belegyűrte.Mikor kést lett így szólt...
-Mehetünk!-Erre dühtől nem látva fel álltam kirántottam anya kezéből a bőröndöt és levágtam az ágyra, anyu pedig meglepődésében hátrált így már csak a szobám előtt állt.De mielőtt csuktam volna az ajtót ezt kiabáltam:
-Tud meg, hogy én nem megyek sehová!
Ezt a történetet közösen írjunk barátnőmmel. A véleményteket az amidalaesloreleykozostortenetei@freemail.hu -ra tudjátok elküldeni!